Road

A történet úgy kezdődik, mint ahogyan már megszoktuk, nézány középiskolás diák úgy határoz, hogy a zenének szenteli életét, valahol a '90-es évek derekán Imi, Máté, Tuboly - a road első dobosa - és még pár metalos a Szelidi-tónál nyaralt, ahol egy koncertet is végigörjöngtek, majd hazatérve augusztusban maguk is létrehoztak egy zenekart, sem hangszereik, sem gyakorlatuk nem volt, de a lélek a legfontosabb, így az első dalt még aznap este megírták, s az egyik helyi kocsmában még nevet is választottak: Szénaboglya és a bögrék.

Utána mindenki megkapta a szerepét, Imi szerzett egy kölcsön gitárt, így egyértelmű, hogy ezt a posztot ő kapta, sőt az ő ajánlotta egyik haverját, Pitlákot, aki szintén gitározott, Tuboly a dobos szerepét vállalta magára, mivel szerinte mindig a dobos a legjobb. Máténak pedig volt egy szintije (vendéglázotni probált, de sikertelenűl), de a többiek szerint az nem kell egy rock zenekarba, ezért ő kapta a basszusgitárt. Végezetűl az énekes Tarnai Peti (R.I.P.) lett, mivel ő mindenképpen azt szerette volna, de a feladat hamar Mátéra hárult.

Miután a szerepek megvoltak, jöttek a névváltoztatások. A felállás után hamar Z.V.K. (Závoza Vizierőmű Káefté) nevet választották, de az is csupán néhány hónapig tűnt kielégítőnek, a nevek éveken át cserélődtek, a legkülönfélébb és idiótább változatokon át. Kócos Asszony, Sport, Szamóca, Hot Dog, Deaddog, Davidhasselhof'S, Lousy Angel, s ez csupán néhány a sokmillió közül. Közben a tagok is cserélődtek, s akik másfelé néztek fojtatták a zenélést, csak éppen más zenekarokban, így a koncertjeiken a közönségben mindig őrjöngött 20-30 fő.

Az egyik gyöngyösi MÁK fesztiválon botlottak Goyaba, egy kézzel eszkábált maszek gitáron játszott, egy bandával, evederre nem volt pénze, ezért ülve játszott. Közben Erik citeraszakköre járt, s édesapja 'Gyanus' probálta a dobolás felé terelni. Vagyis mindenkinek meg volt a saját élete, ezért 'csak' egy project erejéig állt össze az Imi-Goya-Tuboly-Máté csapat, feldolgozások, átdolgozások, átiratok, lényegébben csak szórakozgattak. Hamar észrevették, hogy jobb lenne, ha saját bandájuk lenne, s akkor jött a kérdés: Hogyan tovább?

A zenekar mai felállása 2004-ben állt össze. Utánna eldöntöték, hogy kinek mi lesz a szerepe és nekiláttak dalokat készíteni. Saját elmondásuk szerint kompromisszumok nélkül alkották meg az első lemezüket, ami a Nem kell más címet kapta, szerintük elengedhetetlen egy-egy lemezhez, hogy mindig tagnak tetszen az összes rajta szereplő szám. Az albumot az Edge Records adta ki. Összesen tizenkét dal szerepel a lemezen, saját erejükből kis kölcségvetésből hozták össze, barátaik segítségével egy klipet is készítettek a Nélküled című dalhoz. Még az év őszén országos turnéra indultak. A kiadás után az erdeteti dobos elhagyta a zenekart, helyére Erik került - a tagcserét az énekes tudta meg utoljára.

Még a turné alatt újabb dalokat írtak, és 2006-ban ki is adták második lemezüket, ami a Második harapás nevet kapta, szintén az Edge Records gondozásában. A Parkplatz stúdióban rögzítették. Az album sokban hasonlít az elsőre, azonban már sokkal öszetetteb és inkább metalnak nevezhető, mintsem rock and rollnak. Szintén tizenkét dal szerepel a lemezen, a Mahasz toplistája első negyvenébe még az első héten bekerültek. Lóránt Demeter segítségével a Ne mondd című dalukhoz klipet is készítettek. Utánna rengeteg fellépésük volt, majd 2007 decemberében elkészült az 1000 lépés című klip is, majd ismételten fellépések és dalírások sora következett.

Így nem meglepő módon 2008 elején felvették harmadik lemezüket is az érdi Bakery Stúdióban, amiut március óta meg is vásrolhatunk, és az Aranylemez címet viseli. Ismételten tizenkét dallal többet hallhattunk tőluk. Ezen évben elsőként nyitottak a Mahasz toplistáján és hosszú hetekig az első tíz közt szerepeltek. Az albumhoz két klipet készítettek, a Visszahárom-hoz és az Aki szabad-hoz. 2009-ben rajongóik legnagyobb örömére egy DVD-t is kiadtak, ami a Heves megye Lordjai címet viseli, a rengetek koncertfelvétel mellet a zenekar tagjainak mindennapi életét is szemlélteti.

Negyedik lemezük az Emberteremtő címet kapta, ami 2010-ben jelent meg, aminek sikere sajnos nem ért fel elődjeivel, viszont a road továbbra is dolgozott, írt és koncertezett.

Következő lemezük 2013. marc. 11-én jelent meg, Tegyük fel néven, bemutatása a Barbara Negra Music Clubban volt, még a hivatalos megjelenés előtt, március 8-án, ahol a tagok dediákálták is azt a vendégeknek, a fellépés során aranylemezzé is nyilvánították az albumot. Nagyon sokszor elpróbálták a dalokat, hogy biztosan a lehető legjobbak legyenek, az album első dalát - Fojts meg a sötétben - a premier előtt néhány nappal - klipel együtt - bemutatták, ami nagy sikert aratott. Igazából két dalra gondoltak, hogy melyiket osszák meg elsőnek, a másik az Egyszer élünk volt, azért választották a másikat, hogy ehhez legyen idejük egy rendes klipet készíteni. A Fojts meg a sötétben klipje a stúdió hangulatát mutatja be. Az Egyszer élünk gerincét Imi találta ki, aztán Erikkel közösen összerakták a vázát, végűl Goya tette hozzá a dúdolós részeket, legkésőbb két év múlva a klip is elkészűl hozzá, ez termsézetesen az anyagiaktól függ. Sokáig úgy tűnt, hogy a Te vagy az egyetlen lesz a lemez címadója, de miután elkészítetteék a borítot a Tegyük fel... merült fel bennük, bár az is igaz, hogy összel még Az egyetlen-nek nevezték.

Az album hatodik dala a road eddigi legsúllyosabb és komorabb száma (a maga nyolc percével), szövege az őket felháborító eseményekről szól, a dal lényege az, hogy nem számít, hogy ki miben hisz, vannak olyan pillanatok, amikor az ember arra gondol, hogy hol van az Isten, vagy miért éppen vele történik meg az adott dolog, mivel rengeteget hallani gyilkosságokról bekerült a számba fél percnyi híradó részlet, mert gyűlölik ha ilyen történik. Sőt a szövegből az is kiderűl, hogy a halálbüntetés visszaállítása mellet állnak. Az album érdeklődése a várakozáson felüli. Tavaszzal pedig turnéra indulnak.  

Jelenleg koncertek során előszőr egy akusztikus, majd egy "rendes" koncertet adnak.